Marad, ami mindig marad, hogy heteken át várom az összes időt szó nélkül múlni el. Legalább űr nincs bennem, csak a hegek, hogy például megint fekszem egy ágyon, de minek? Most a tények nem zavarnak, az zavar, hogy valamiből lehet, ma sem lesz tény. Sétálok néha ha van még erőm, terjed ilyenkor minden illat, mintha törvény volna. Az állomás melletti telepen például fáradt olaj,
öt méterrel arréb már a letaposott virágok, de sejteni sem lehet melyik marad tovább, melyik az erőszakosabb. Tavasszal mindenki a szemedbe akar nézni.
A kézbesítő, az ellenőr, a szomszéd, mindenki! És néznek! Mintha könnyebb volna elviselnünk egymást ha kisüt a nap.
Idézet menetrend szerint, vagy csak egyszerűen most is, megint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése